Diplomamunka

Diplomamunka-leírás

A koncepció természetesen kötődik a szakdolgozatomhoz is, ahogyan a már egyetem előtt elkezdett munkásságomhoz: párhuzamokat keresni és használni a kézírás és a képzőművészetek egyéb ágaival, melyek között a grafika foglal első (de nem kizárólagos) helyet. A kiállításanyagom 13+1 db A/3-as méretű műszaki rajzlap, melyekbe festékszóróval végezhető sablon fújásához szükséges mintákat vágtam. E minták elsősorban betű-alapúak (mindegyik tartalmazza), és olyan random ikonokat formálnak, melyekben a lokálpatriotizmus mutatkozik meg, némelyiket talán nem is érti, aki nem Miskolczon született. Mindez folytatása és betetőzése is illegális street-art tevékenységemnek, mert a sablonok a kiállításra már (egyszer!) használt állapotban kerültek: a kifújások egy miskolc-diósgyőri panel-tízemeletes tetején lévő liftaknák egymással szemben lévő falaira történtek, melyre semmiféle engedélyt nem kértem senkitől. Az ábrákon található formák: skíró (csapágyokon guruló tákolt, tipikus miskolczi gyerek-játék), dpgy (a diósgyőri papírgyár vízjele), kama (gyakorlatilag csak Miskolczon ismert labdajáték-fajta), villanyrendőr (egy létrával magasított fém-fülke (a létra maga volt az oszlopa), mely valamikor az „átkosban” a belváros egyetlen elektromos forgalomirányítója volt, amiben csak egy rendőr fért el, kultikus lett, mert az elbontása óta eltelt 40 évben még mindig így hívják a villamosmegállót, ahol állt), avasi kilátó (ha Miskolcz, kihagyhatatlan jelkép), Digép (a hajdani vasgyárunk emblémája), csillagvizsgáló (egy bérház, melynek tetején hatalmas kupola és távcső van egy lakónegyed közepén), mvsc (Miskolcz „másik” futballcsapatának emblémája, mivel nem csak a Diósgyőrnek van ilyen), Otthon Étterem (a már régen bezárt hely annó közösségi térként működött, ma iskola, szakácsoknak), Kossuth Mozi (logó, mely nagy szívfájdalma a Miskolcziaknak, hiszen két évtizede romos állapotban várja a felújítást a belváros legpatinásabb részén), „kezek” szoborcsoport (Kerényi Jenő nagyszerű alkotása köztéren), Tokaj Espresso (a valaha nívós, hatalmas teraszos étterem szintén szívsajdító hiánya, az épület üresen kong, csak egy büfé működik pár éve a sarkában ezen a néven, közel sem olyan dicsfénnyel), 1-es busz (a járat a legelső buszunk egyike, idén (2021) meg akarták szüntetni, de a közfelháborodás megakadályozta), és +1: Zord (a helyi trash metál zenekar legnagyobb rajongójaként szinte kötelességem volt a logójuk J ).

Installálás az Artusban:

Mások hibája és önzése következtében kétszer is át kellett alakítani a tervemet. A harmadik ötlet tehát: pontosan ugyanabban az elrendezésben elhelyezni, kilógatni a stencileket, ahogy és amilyen sorrendben, módon a miskolci háztetőn található a kifújás 7-7 db stecnil egymással szemben lévő falakon. Ily módon duplikáltam a galériámat, már nem csak a tízemeletes a műtárgyam (mióta a kifújásaim galériás lakóházzá változtatták a szimpla lakóházat), hanem az egész Artus - utóbbi csak néhány napig, a kiállítás idejéig. A HITELESSÉG MEGKÍVÁNTA, hogy legalább 1, azaz egy stencilt a kiállítóhely falán is megjelenítsek (a legfontosabbat választottam, Miskolc jelképét, az Avasi Kilátót), valamint szintén (az akár RABOSÍTÁST IS VÁLLALÓ (nagyon jó reklám lenne)) feliratokat szórófejes festékkel jelenítsem meg: "A KÉZÍRÁS FONTOS" (rovásírással) ; valamint ezen weboldal címét (tükörírással) - mert így demonstrációk is egyben, bemutatók - hiszen EVIDENS, hogy erre, az itt található tartalomra ÉS A SZAKDOLGOZATOMRA EGYARÁNT UTAL, MINT AKCIÓ IS! Mindez szokatlan módszer a jól bejáratott, de unalmas magyarázó-felirathoz képest, ám a KÉZÍRÁS FONTOSSÁGA nem mutatkozhat meg profánabbul, művészettörténeti és médiatörténeti tanulmányaim erre engedtek következtetni. Egy webcím kihelyezése érdeklődőket vonz majd a kézírás iránt érdeklődők számára, tehát egyszerre modern és mégis autentikus, amiről mindig is beszéltem! Az arany szín használata sem volt véletlen: jelentése: dicsőség, dicsfény a szubkultúrának! A stencil és a festékszóró közvetlen fújása tehát az egyetlen lehetőség volt a HITELESSÉG ábrázolásához, de hiszen ez tökéletesen nyilvánvaló minden értő ember számára. A sablonokat az Artus a kiállítás után kidobta a kukába a megkérdezésem nélkül, valamint a feliratot a saját pénzemből vett festékkel kellett eltüntetnem. Igazán sajnálatos volt az is, hogy akiknek a legjobban kellett volna pártolni ezt az egészet, azok voltak a legellenségesebbek: a tanszéki tanáraim.