23. Különböző kultúrák más írásjelei
1. Hát bizony finoman szólva nem csak a latinbetűs írásfajta dívik a vilában - hanem több, mint 400 fajta.
2. Rovásírásunk
A történelem során egészen jelenünkig
előfordult, hogy a rovásírásunk titkosírásnak volt használva. Egy magyar
könnyen megtanulhatja (napi 1 órával egy hét sincs), mert magyarul már tud,
csak behelyettesíti a latin betűket. Reneszánsza ennek 2008-ban jött, amikor
egyre bátrabbak lettek a kiadók, és minden üldözöttsége, lenézettsége, tőle
való indokolatlan félelme, vagy valótlan politikai tartalommal való felruházása
(csak valótlan lehet, mert legalább 1200 éves), sőt csúfolódás ellenére a józan
ész győzedelmeskedett, és az enyészettől megmenteni kívánták a kulturális
tényét felismerők: szaktekintélyek és alapítványok.
Az első, ami élesen megkülönbözteti a
latintól, hogy nem ment keresztül a tiltottsága miatt azokon a lépcsőkön,
amiken a latin. Ezt próbáltam meg magam orvosolni, de mielőtt ebbe
belebonyolódnék, feltétlenül közölnöm kell az alábbiakat: az egyik (ha nem az)
első modernizáló Rumi Tamás és Sípos László, akik berobbantak a „Rovás
alapismeretek” c. (split) kötetükkel 2010-ben. A Magyar Rovásírók Közössége
2008-ban alakult egyébként, azzal a céllal, hogy a rovást nemzetközileg
elfogadható szabványba ültessék, tehát lényegében megalkották a kapitális
változatot (még ha nem is kvadráta). Ez jócskán túlmutat azon az értelmileg fel
nem fogható bezárási kényszeren, hogy a rovást csak és kizárólag róni lehet
„hiszen benne van a nevében”. Ez ugyanolyan korlátolt gondolat, mintha én azt
mondanám, hogy latint meg csak kézzel lehet írni, mert arra találták ki, és
nyomtatni nem, tehát Gutenberg szentségtörő. Rumiék ezen túlláttak, és
elkészítették a nemzetközileg immár elfogadott szabványt (N-3527), vagyis számítástechnikai változatot. Ahogy
jómagam, 95%-ban Magyar Adorján betűsorából indultak ki, ez a legjobban
kezelhető a nagyjából tucatnyi változatból, melyek lényeges dolgokban nem
igazán különböznek, szőrszálhasogatás lenne, ha mégis csak ezzel törődnénk
(szerintem teljesen felesleges). A gödöllői Rovás Alapítvány közhasznú
szervezet, nyilvántartási és számlaszámmal (www.rovas.info
<- ez az egyetlen link a szakdolgozatban, és szándékosan itt).
A teljes egészében a kidolgozott, kész
rovással elsőként megjelent könyv az Egri Csillagok (2009) (mellyel ezen sorok
írója a megjelenéstől egy héten belül már rendelkezett). A Rovás Alapismeretek
c. kötet azonban számos hibát vétett, amit jeleztem is nekik. Pl. a betűk megrajzolása
során a vonások húzásiránya meg van bontva, tehát ütköznek. Rájöttem, hogy
azért, mert minden vonalat csak felülről lefelé húztak, magyarul nem vették
figyelembe az írás irányát (balra haladás). A könyv egyébként viszont olyan
mennyiségben mutatja be a rovás-emlékeket évszázadokra visszamenőleg, hogy
minden addigi könyv, amiben csak a rovás felbukkant, koszos kis lábjegyzetek
voltak ehhez képest. (Többek közt) a Püski Kiadó átvette az évtized elején a
szellemiségét a rovás reneszánszának, és brutális mennyiségben szabadultak el
azóta a kitűnőbbnél kitűnőbb szakkönyvek a témában, amiből rögtön kiemelhető a
Jel, jel, jel c. könyv. A Magyar
Rovásírók Közössége az alakulástól számolva két évvel túllépte a 100.000-es
taglétszámot, és a JAPÁN „királyi tévé” lelkesen adott hírt arról, hogy vannak
iskolák, ahol újra tanítják az ősi írást (ez nekik a mániájuk, hogy „ősi”), és
ezzel még közelebbi rokonnak tartanak minket, mert amúgy is azok voltunk nekik,
mint az közismert, Safranek.
Amikor egy irodalomkönyvből 2008-ban magam is
elsajátítottam Magyar Adorján betűit, "még nem sejtettem", de 2011-ben, mikor a
kalligráfiának is nekifogtam, már felmerült bennem a gondolat, hogy hogyan
nézne ki a rovás legalább néhány olyan betűtípus-változatban, melyet a
latinban, távol-keletiben és sok másban ma már ezerszámra gyártanak? Hogyan
lehetne pl. neonfényreklámnál alkalmazni, ahogy a japánok, vagy gotizálni,
ahogyan a középkori kódexekben látható az írás? Kísérletezni kezdtem vágott
hegyű filccel teljes abc-k készítését, pusztán önmagam szórakoztatására.
Nehezebb volt, mint gondoltam! Problémát okoz ugyanis elvonatkoztatni attól,
hogy ezek a „fejlesztések” a latin formavilágára vannak specializálva. Bizonyos
vonások egyszerűen nem festettek jól, akárhogy alakítottam, de úgy éreztem, ez
mégis kicsinyeskedés, csak több kitartás kell, és meg is lett a gyümölcse.
Láttam már gotizált japán betűket mangákban.
Ennek hatására először 2011-ben graffitistílusban rajzoltam meg egy taget, majd
egy képregényem rajzolásakor rovást használtam hangutánzószavaknál, mint
kreccs, blam-blam. Megijedtem, hogy ez az olvasási irány miatt hülyén fog
kinézni, de kellemesen csalódtam, a gyakorlat megmutatta, egyáltalán nem volt
optikailag zavaró, sőt irányba tartott (talán csak annak lehet fura, aki nem
ismeri még az olvasási irányt sem). Azóta ez a képregény elsőnek egy magyar
kiadótól, majd egy romántól (Sefeu), végül egy mexikóitól (Vortex) látott
nyomtatott formában napvilágot.
A szakdolgozat kedvéért már korábban
felgyülemlett skicceim és félkész terveim most tovább vittem, és bizony számos
nehézségbe botlottam ezen „modernizálás” során (ez nem elég pontos szó amúgy).
Képzőművészetileg hatalmas kihívásnak éreztem, a felismerhetőség határain belül
kellett maradni, és az út járatlan. A legnagyobb és elsőszámú gondom az
alap-szögletesség lebontása, majd annak észrevétele, hogy a latinban sokkal
kevesebb a palindrom (ill. szimmetrikus) betű, kicifrázni a latint emiatt jóval
könnyebb már csak azért is, mert minden betűtervező azon írt egész életében, tehát
a lehető legkomolyabb fórjuk van. Egy konzultálásnál szóba került a betűk
összekötése: a rovás nem összeköt, hanem ligaturizál (=egybeolvaszt).
Leggyakoribb betűk a magyar nyelvben: E (14%), A (13%), T (8%), O, L (7%), N
(6%), K, I (5%) és a többi ettől kevesebb.
A következő stílusokkal ill. típusokkal kísérleteztem tehát, viszonylagos jó eredményességgel: Kapitális, Unciális, Gotizált, Antikva kapitális, Antikva karoling miniszkula, Prisma, Általános kurzív, Omega, Times New Roman, Cinema, Reiner-Figaro, Optima kapitális, Optima miniszkula, Phoebus
A latinban is van ligatúra, csak ott speciális esetekben olvasztanak össze két betűt: ae, oe, ff, fi, ij, st, ft, et, fs, ffi. Létezik viszont egy teljes összecsúsztatás, monogramművészetnek hívták, főleg pecséteken jött jól, vagy ex librisen, meghívókon, stb.
A rovás-abc munkáim tehát csak tervezetek, de
én elégedett vagyok velük. A helyesírás maradt csak hátra ezzel kapcsolatban,
amely a Rovás Alapítvány szerint a latinét követi, ezzel nem értek egyet,
szerintem a jottizmust kellene alkalmazni, sőt nem szabad elfelejteni, hogy
bizonyos rovásemlékeken nem írtak magánhangzókat (!). A grafikáim szignózásánál
ill. ráírt címnél jottista rovással élek 2008 óta.
Kapcsolódó témák:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése