5. Blog, napló és zsurnalizmus

1. Mi a blog, mi a napló, mi a perzine?

2. A kritika és az ún. "újságírói etika" fogalma

3. Van-e elég szókincsünk szabatosan fogalmazni, számít-e a modor, ill. hol és mikor, tisztázzuk, hogy kikhez is beszélünk

 

 

Ezen dolgozat elkészülésének naplója

 

2009. Időspirál-elmélet (mint alapmunka)

2012. Íráskép-elmélet (a 2. önálló kiállítás, Budapest)

(3 év intenzív kirakat-feliratozás, ex librisek készítése)

2015. A tanszék konkrét ötlete az egyetemre jelentkezéskor született

2017. Kalligráfiai kiállításom Budán

2018. Az első ábra (gondolattérkép) a témákról, majd annak letisztított, listaszerű változata, saját honlap készítése

2019. Beszélgetés az írótanszék előképeiről az intermédiásokkal: Kukorelly Endre, Sugár János, Peternák Miklós, Beke László)

2019. ősszel: „Nulladik tanítvány” projekt – beszéltetés-módszerem a gyakorlatban (aki elakad az írással, addig faggatni, míg leírható jó gondolata nem támad)

2020. A félévi bemutatón a Sors-tekercs c. munkám első bemutatója

2020. Január(tól): A tankönyv ötlete, 30, majd később 34 óratéma definiálása

2020. Júl. 29. Magyar Műhely galéria: Nem kell tudni rajzolni címmel kiállításom

2020. Nyár vége a szakdolgozat tényleges írásának kezdete, amelynek vezérlő elhatározása , hogy nem használok a megíráshoz internetet, de számítógépet is csak akkor, mikor már kész a kézirat. A terv a két részre bontás, elmélet és gyakorlati elmélet (értem ezalatt az óra-terveket)

2020. November 10-én kényszerű költözés lassítja a munkámat. Az első rész kéziratos változata 13 nap alatt készült el, minden idei jegyzet felhasználásával, saját könyvtáram darabjaival.

2020. November 23. A felgépelés kezdete (letisztázás)

2020. November 28. Az első rész befejezésénél összezavarodtam, mert nehéz volt megnyugtatóan lezárni. Ezért belekezdtem inkább a második rész jegyzeteinek összeírásába, egy helyre hordásába. Eszerint a második résznek 34 pontját, azaz óratémáját kezdtem kifejteni.

 

 

Dezsavüim naplója:

 

2003 nyarán: a legrégebbi, amire emlékszem, annyira brutális volt, hogy szó szerint rosszul lettem, és ha a mutatóujjam a két szemöldököm közé érintettem, felerősödött

 

2010:

május 19. – egy anarchistáról olvasok neten

június 21. – saját zenémet hallgatom, amit nemrég küldtem valakinek

június 22. hajnali fél kettő: az egyik rapzenei weboldalamat szerkesztem

 

2011-2012: nincs lejegyzett adat, talán mert nem volt dezsavüm

 

2013:

március 4. – dvd-borító szerkesztéskor,

augusztus 21. 15:08 – egy képhez írok az írásról,

október 15. 17:50 – „mialatt az angol szavakat tanultam, a macskám aludt”,

november 27. hajnali 1-kor – egy kalligráfia-ábra rajzolásakor

 

2014:

január 5. 16:07 – video-szerkesztés közben,

február 5. 22:23 – hangszerkesztővel való vágás közben,

március 2. 9:30 körül – egy szürke pulóver képe jelent meg, szerintem 6 éve jelent meg,

november 26. késő este – egy magazinra teszek egy festményt,

december 23. 19:20-25 – képszerkesztés közben

 

2015:

január 19. 01:15 – csetelés közben,

február 8. 1:30 kocsonya-evés közben egy rádióadás jutott eszembe, amiben ülve úgy éreztem, mintha kocsonyát ennék,

március 3. - csetelés közben, amiben arról volt szó, hogy visszautaznék az időben egy évet, hogy figyelmeztessem Édesanyámat a haláláról,

március 10. – parfümöket mutatok egy fekete tokban egy világos asztalra téve,

április 4., augusztus végefelé – címerkiállításról beszélek valakinek vajaskalács kenése közben,

szeptember 3. 9:00-10:00 között – debreceni dekorálás az utcán,

szeptember 4. 21:40 – debreceni fotók szerkesztése közben,

október 1. 17:01 – Sugár János és a Tesla-virág-motor kép (ne keressetek értelmet, én se értem már)

október közepén - az autóbaleset fotózásakor az MKE főép. előtt

november – rögtön kettő egymás után a hó elején

november 19. kb. 15:30 – a hatalmas falfestmény idéződött fel a hajdani Tűzraktérből

december 17. hajnali 1:30 egy levél begépelésekor

 

2016:

február 17. 22:54 – egy excel-táblázat nézésekor

május 29. – Frankfurtban kerékpároztam

május 31. – egy vagy kettő, egy nagyobb és egy apró, nem tudom

június 13. – egy ajándékkal a kezemben jövök kifelé az MKE főépületből

augusztus 2. hajnali 2:30 – az 1800-as évekről való olvasás közben

augusztus 7. – elhagyom a Tiszai pályaudvart

szeptember 8. 21:24 – mintha Németországban már láttam volna a képregényt, amit olvastam éppen

szeptember 12.-17. között, nem tudom pontosabban

október 16. – nem tudom már mikor

 

2017:

február 4. – zenehallgatás közben

április 16. 17:50 – előre láttam, hogy hogyan fogom szerkeszteni az egyik pesti kirakat-kalligráfiám fotóját (2014)

szeptember 24. 19:50 – saját képregényem nézésekor a monitoron

október 7. 0:38 – fickó az utcán, aki a körmével a puha földbe a Miskolc szót kaparja itt Pesten, a Teleki téren

október 15. hajnali 2:15 – „Kemény János csatában elesett 1662-ben”

 

2018.

január 2. – piramisok

március 8. hajnali 2:22 – a Wright-fivérekről szerkesztek egy szöveget

március 18. 23:30 – családfakutatáskor, VII. Berényi Ferenc gyerekeinél

március 27. 17:30 – középkori résznél a regényírásomkor – Margit, a király lánya

április 4. 10:45 – írom: „A kocsmában iszákos disznó éppúgy megfordult, mint…”

május 4. 16:39 – nézem a monitoron Kadu rólam készült rajzát

 

2019.

január 1. – állok az asztal előtt amin kiwi van, kintről zaj

január 30. – zöld színű kissámli fotója, és azt írom: „…nem vennék rá mérget…”

március 27. 23:01 – 3 férfiakt rajzolása a monitorról, beadandó feladat

július 7. 0:28 – az „elmegyógyintézet” szó gépelésekor

 

2020.

április 1. – különböző színű házak, fő fényforrás egy boxban egy lámpa

április 24. – Ákosnak írok ímélt

 

 

 

Ismeretlen okú „idegrángásaim” naplója

 

Ez annyi, hogy kókadt állapotból hirtelen felriadok, pedig nem indokolja semmi, viszont az esetek többségében az összes izmom megfeszül egy pillanatra. Ahhoz hasonlíthatnám, amikor az ember valami nagy csattanást hall, és így reagál, megijed. Valószínűleg stressz idézi elő. Sajnos tizen-huszonéves koromban valamivel több volt, de azokat nem írtam fel.

 

2013: május 12., szeptember 2., szeptember 29.

2014: január 9. (apró), július 15., szeptember 24. (egy nagyobb és egy kisebb), október 13.

2015: március 3., március 17.

2016: május eleje, október 11.

2018: április 24.

2020: február közepén, március közepén, november 3. (egy apró és egy közepes)

 

 

 

Rosszat álmodtam – napló

(Valamivel kevesebb a felírt, mint amennyi előtte volt)

 

2013: október 24., november 26., december 24.

2014: január 5., 23., február 7., 8., június 30., szeptember 17., november 27.

2015: március 2., 18., május 25 (életem messze legrosszabb álma), 26., 31.

2016: május 16., 17., október 12., 17.

2017: június 8., 26., november 8.

2018: január 1., április 8., május 7., 9., 17., december 15.

2019: január 11., május 4., 6., 15., június 14., 21., október 3., december 8.

2020: január 4., április 18., szeptember 13., október 13., november 26.

 

 

 

A kritika fogalma (hogyan kell kritikát megfogalmazni, ill. írni)

 

Érdemes egy könyvet alapul venni. Miután az ember elolvasta, a kritikában leírja, mi volt benne a jó, majd mi volt benne a rossz – mindkettőt észérvvel megindokolja, a végére pedig odaírja, mennyibe kerül. Ennyi. Miért nem több ettől? A válasz egyszerű. A potenciális olvasónak egyedül így lehet meghagyni a döntés szabadságát, nem szabad helyette eldönteni és summázni, hogy ez nagyon jó vagy nagyon rossz könyv. Engedni kell, hogy a kritika olvasója döntse el, kifejezetten káros helyette gondolkodni – ahogyan politikai aktivisták teszik ezt. Amennyiben egy kritika többet dicsér, mint bírál, elfogult lehet, és ellenkező hatást válthat ki; amennyiben pedig többet bírál, mint dicsér, rosszindulatú lehet, ami szintén ellenkező hatást válthat ki (engem mindig azok a könyvek érdekeltek, amiket a kritika lehúzott – és amit ugyanaz a fószer dícsért, messziről kerültem). A kritika elvének példája most egy könyv volt, de ugyanez az analógia érvényes emberek megítélésekor is!

 

 

Az ún. „újságírói etika”

 

Ezt a kifejezést egyre kevesebb újságíró gyakorolja. Az életnek több területén alkalmazható elv így hangzik – írj kritikát úgy, ahogy kell (lásd feljebb), és derítsd ki, hiteles-e az információd, ha az alapján írsz valamiről, legyen az bármi (ami nem tőled származik). Egy újságíró minden információját két helyen ellenőrzi, méghozzá két ellentétes elvű helyről, máskülönben kábé olyan lesz, amit „csúsztatásnak” hívnak. Ez gyakorlatilag rosszabb, mint a hazudozás, mert ez azt jelenti: igazat ír, de nem közli a cáfolatát, csak hogy árokásó módjára másoknak minél nagyobb kárt okozzon – egyes firkászoknak ez valóságos életmódja. Egy etikus újságíró azonban nem akarja más helyett eldönteni adott hírről, hogy mi legyen az olvasó véleménye, különösen nem érdekből. A csúsztatás tehát nem hazugság, hanem elhallgatja a tisztességes ellenérvet, ellenségeskedő érzelmeket keltve. Egy etikus újságíró sosem használja ezt, ahogy azt a szót sem: „állítólag”. Ez ugyanis azt jelenti: fingja nincs, mi az igazság, csak leírja a pletykát is, hogy meglegyen az elégséges leütésszám, amiért pénzt kap.

 

Kapcsolódó témák:

Kutatás

Üzenet